Eljött a kedd. Elindultunk Budapest felé. 12-re kellett felérnünk, így nem kellett korán kelnünk. A kórházat viszonylag gyorsan megtaláltuk, szerencsére volt parkolóhely is, minden simán ment. A betegfelvételi irodába szambáztam, nagyon rendesek voltak, elnavigáltak, bár nem kellett messze mennünk. “A” épület 4.emelet. Bementünk az épületbe, én halálra izgultam magam, valamiért azt hittem aznap lesz a vizsgálat. Felmentünk a negyedikre, ott balra fordultunk, és a szemészeti részlegen áthaladva odaértünk a kismamákkal tömött folyosóra. Szóltunk az ismerősnek, hogy megérkeztünk, ő szólt, hogy 1-től kezdődik a rendelés, üljünk le nyugodtan, majd szólítanak. Nem kellett sokat várnunk, már elkezdték behívni a kismamákat. Először azokat akik kontrollra mentek vissza (ők a túlélők, én így neveztem el őket! 😉 )
Végre ránk került a sor. Bementünk a doktornőhöz. Hihetetlen nyugalmi energiát sugárzott magából, már a jelenléte is lenyugtatott minket. Felvette az adatainkat, megcsinálta a genetikai családfánkat. (ha most készülsz erre jobb ha feltérképezel minden genetikai rendellenességet a családodban, és már úgy mész oda!). Elmondta mi lesz a CVS vizsgálaton, mire kell majd figyelni, mit kell vinni magammal…stb. Hozzátette, hogy lesz ma még egy előzetes UH, hogy lássák a méhlepény tapadási helyzetét, és attól teszik függővé, hogy mikor kerül sor a vizsgálatra. Elköszöntünk, és kiültünk megint várakozni. Figyeltem a kismamákat, látszódott, kik azok akik még most készülnek erre a beavatkozásra, és kik azok akik már túl vannak rajta. A sorstársaim szemében félelem ült, aggódás, és minden aminek egy kismama szemében nem kellene ott lennie. Valószínű az enyémben is az volt, csak én magamat nem láttam… 😉
Még vagy 20 percet várakoztunk, amikor behívtak az UH-ra. Lefeküdtem, és elkezdődött a vizsgálat. Közben bejött a doktornő is, hogy meghallgassa az eredményt. Az UH végző orvos közölte, hogy a méhszájamnál van megtapadva a lepény, így ő nem ajánlja a jövőheti beavatkozást, inkább halasszuk el, és legyen két hét múlva, azaz március 10-én csütörtökön. Ebben egyeztünk meg. Kezemben a beutaló, és egy másik papírt is kaptam amibe le volt írva mit kell magunkkal vinni, mivel ez egy egynapos kórházi bent létet vesz igénybe. Nagyon profi ez az egész szerintem, ilyet nem mindenhol kap az ember.
Még két hét. Nagyon nehezen telt el, főleg úgy, hogy közben összeszedtem az influenzát. Állandóan köhögtem, fájt mindenem, attól féltem, hogy a vizsgálatra sem fogok meggyógyulni. De szerencsére nem így történt, meggyógyulva, 10-én hajnali 4-kor elindultunk Budapest felé.
folyt.köv.
puszi: Menzi
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: