Mostanában nem volt időm írni. Igazából pont azóta, amióta a fent említett probléma életbe lépett a családunk életében.
Adott a 16 de lassan 17 éves lányunk. Nagyon rendes, szófogadó gyerek, tele ambicióval és tervvel a jövőjét illetően. Tényleg álom gyerek. Mint minden vele egykorú keresi a szerelmet több kevesebb sikerrel.
Az idén január végén megismerkedett egy sráccal. Nagyon jól érezte magát vele, boldog volt, és ha a gyereked boldog akkor te is. Meg akartunk ismerni, így elhívtuk magunkhoz. Elsőre rendben volt, valami furát éreztem rajta, de azt hittem, hogy csak azért mert első találkozás volt. Áprilisig rendben volt minden. A lányom ugyanolyan vidám volt, cserfes mint a tizenévesek. Minden egy asztal mellett beszélgetéssel kezdődött. A srác kijelentette, hogy az ő családja magasabb rendű mindenkinél, különlegesek, jóformán legyünk hálásak a világnak, hogy ők vannak. Részemről a rossz érzés ekkor kezdett el elhatalmasodni. Leültem a férjemmel beszélgetni az érzéseimről, és ő is ugyanezt érezte, csak nem akart mindig ő lenni a rossz, így nem szólt. Megbeszéltük, hogy nem engedjük ezt a kapcsolatot, de mindenki tudja mit csinál egy tini ha tíltanak neki valamit. Így elkezdtünk akadályokat állítani a találkájuk elé. Csak nálunk találkozhattak, a felügyeletünk alatt. Mivel ez egy táv kapcsolat ezért könnyű volt kivitelezni.
A srácnak nem tetszett, és megpróbálta a lányunkat ellenünk fordítani. A kis hülyém szerelmes rószaszín szemüvegen keresztül nem vette észre, vagy nem akarta észrevenni a nyílvánvalót. Tudni kell, hogy mi addig a pillanatig szimbiózisban éltünk a gyerekkel. Minden szabad percet együtt töltöttünk, mert szerettük egymás társaságát. Ez megváltozott. Ha hétvégén hazajött, már nem állt be segíteni nekem, amit addig önként csinált, hanem közölte hogy nem az ő dolga. Amikor megkértem hogy vigyázzon a hugára közölte nem neki szültem. Ilyeneket sose mondott előtte. Bezárkózott a szobájába hozzá sem lehetett szólni. Én viszont ezt nem hagytam. A srác letíltott engem és a lányom barátnőjét is a facebookon. Ez piszkosul zavart, főleg így hogy a lányommal jár…nem a letíltás az elv. Letílt utána meg az én főztömet eszi? Mindegy.
A nyaralás alatt úgy kiforgatta a gyereket hogy nem beszéltünk egymással…milyen jó úgy nyaralni hogy a gyereked a másik szobába van és nem beszél hozzád…nem tíltottuk tőle, de akadályokat állítottunk a találkozásuk elé…hozzánk jöhettek csak, hogy legalább ellenőrizhessük. Ez nem tetszett a fiúnak. Leültettük őket beszélgetni. Olyan nagyon magas lóról beszélt velünk hogy azt hittem a férjem neki megy…ő egyébként birka türelmű ember. Közölte a srác, hogy ő utálja a családját, és felőle meg is halhatnak. Na itt értettük meg, hogy ezért próbálja kivonni a gyereket is…mi elmondtuk a beszélgetés után a lányunknak, hogy ennek a dolognak nem lesz jó vége, és a srác nem normális. Még rajta volt a rózsaszín szemüveg, igy mintha a falnak beszéltünk volna. Minnél jobban beszéltünk annál jobban bezárkózott. Így eldöntöttük sok-sok idő után, hogy feladjuk. Nem harcolunk tovább. Ha neki ez kell nem szólunk bele. Még el se tudtuk mondani ezt a gyerekemnek amikor közölte, hogy elege van a srácból és szakított vele.
Nekünk persze ez megnyugvás, de innentől kezdődtek a bajok. A srác pszihopata jegyeket kezdett hozni magával. Azt mondta a lányunknak, hogy ugy fog jáni mint a fűrészben a nő, aki csak úgy tudott a kulcsért nyúlni hogy levágták a kezét. Kiakadt amiért a gyerekem törölt minden képet róluk, és amiért az osztálytársaival beállt közös képekre. Azt mondta hogy nem fogadja el a szakítást csak ha eléáll és megmondja neki a szemébe. Pénteken volt a találkozó itt a házunk előtt. Én féltem tőle, így a férjemet kiküldtem az erkélyre figyelni az eseményeket. Ha nem lett volna ott és nem szól közbe szerintem tettlegességig is fajult volna a dolog.
Aztán este küldött 2 smst a lányomnak. Elhordta mindenféle qrvának és megfenyegette. Ma reggel azt mondta a gyerekem hogy nem mondja el miket mondott neki eddig, mert akkor tuti nem alszok, viszont mindent lementett a laptopjára, és gyűjti a bizonyítékokat ha valami lenne. Én nagyon féltem a gyerekemet.
Mit lehet tenni ebben a helyzetben? Többektől azt a tanácsot kaptam, hogy azonnal rendőrség, de volt olyan is aki azt tanácsolta várjunk, mert lehet csak a szakítás hevében viselkedett így. Emelett döntöttünk, viszont a gyereket most is az apja vitte a koliba, és egész héten lesz vele valaki. De amint tesz valamit, ráír, megfenyegeti, vagy megjelenik ott ahol a lányom, és ő veszélyben érzi magát, megyünk a bizonyítékokkal a rendőrségre…
Most még várunk…
Ha lesz fejlemény írok….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: