Ott tartottam, hogy felsétáltunk egy másik kismamával a szülészetre kéz a kézben. Ő előtte való nap jött be, mert vérzett, aznapra meg már annyira fájt, hogy szegény menni is alig bírt. A szülészeten adtak nekünk hálóinget, aztán vizelet mintát kellett adnunk, és jött egy fiatal orvos, aki megvizsgált minket. Előbb engem. Azt mondta, ő nem látja, hogy folyna a magzatvíz, így behívta a másik orvost aki szintén megvizsgált, és ő sem látott jeleket. Márpedig a bugyim csurom víz volt, és nem pisiltem be! Tanakodtak mi legyen velem, és arra jutottak, hogy ha már két előzményi császárom volt, és én állítom, hogy magzatvíz csorgás van, akkor még ma megcsinálják a sectio-t. Kérdeztem, hogy van-e idő a férjemet felhívni, és neki beérni. Azt mondták, hogy mivel a másik kismama sürgős ezért engem csak utána császároznak. Felhívtam a férjemet, hogy azonnal induljon el. Szegények akkor értek haza mert engem voltak meglátogatni, így fordulhattak vissza. 🙂
Az egyik szülésznő bekísért egy szobába, ahol rám pakolta az nst-t, majd a branül jött (azt hiszem így hívják). Hozott egy papírt, hogy mindenbe beleegyezzek, és közben a másik szülésznő kiment a borotválókészletért. (10 napja voltam bent a kórházba, és egyedül már nem tudtam borotválkozni megfelelően). Bezáródott mögötte az ajtó, és 1 perc múlva nyílt is. azt hittem ő jön vissza, de nem ő volt. A műtős “fiú” (igazából férfi) volt. Ránéztem és megkérdeztem minek jött, közölte, hogy mégis csak velem kezdik. A borotválós nővér betoppant, és ő is kibukott, hogy még hozzá sem kezdett. Így kutyafuttában, szanaszét vagdosva gyorsan leborotvált, sűrűn kérve tőlem bocsánatot. Konkrétan csöpögött a vér a borotváról… kellemes volt.
Betoltak a műtőbe. Ott a gerincérzéstelenítő jött, gyorsan lefektettek, és már el is kezdték a műtétet. A férjemnek esélye sem volt beérni, mindegy. A műtét közben a dokik a fejem felett szidták az egyik orvostársukat, majd egymást dicsérték, egyik jobban nyalt a másiknak… mondjuk aranyos volt ez a párbeszéd. Egyszer csak nagyon el kezdtek rángatni, de nagyon durván. Annyira félelmetes volt ez az egész, hogy a vérnyomásom egyből az egekbe szállt. megkérdeztem miért rángatnak, közölték velem, hogy mert sok az összenövés bennem, ami az előző császár után alakult ki. Mondjuk nem lett volna félelmetes, ha egymás dicsérete helyett tájékoztattak volna előre, hogy mi fog történni. Nyugtatót kellett adniuk, ami elálmosított, alig bírtam ébren maradni. A műtő előtti ablakra néztem ott állt az egyik orvos (ha szülnék még és nem érne rá a szokásos dokim, akkor csakis őt engedném magamhoz) mosolygott rám, és nézte a műtétet, mert még is csak a harmadik császár, és nem minden nap látnak ilyet. Az ő látványa megnyugtatott. Végre kiszabadították a méhemet, és lassan elérkezett az első találkozás a gyermekemmel. Csodás pillanat volt, ezt most nem részletezem.
Elvitték a kicsit kivizsgálásra, mire a férjem beérkezett, ő már nem is láthatta. Vége lett a műtétnek, és kitoltak az őrzőbe!
folyt.köv….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: