Mielőtt belekezdek, el kell mondanom, hogy mindhárom gyermekemet a debreceni Klinikán szültem, és soha nem tapasztaltam ilyet mint most.
Magas vérnyomással beküldtek a klinikára, ahol felvettek a szülészetre egy estére. Mondanom sem kell aki már töltött szülés nélkül éjszakát a szülészeten, ott nem tudsz aludni. Pláne azért nem mert a szülésznők és orvosok azért hogy ne aludjanak el, sokat beszélgetnek, és mindezt nagyon hangosan teszik. Az éjszaka folyamán az egyik szülésznő rejtvényt fejtett, és arra riadtam, hogy a másiknak kiabál, hogy “k-val kezdődik és 4 betű”, de nagyon hangosan. Mindegy, túl lehet élni, de azt az éjszakát azóta sem pihentem ki…
Másnap leengedtek az osztályra, mert ugye még nem volt közel a szülés. Nagyon jó szobatársakat kaptam, így tudtam pihenni, mert hagytak, és a horkolás miatt sem szóltak. Itt töltöttem 5 napot, fent a 210-es szobában. Érdekes volt, mert már a második gyermekemmel fektettek be hamarabb, de most először tapasztaltam azt, hogy a kismamák nyitottabbak egymás felé. 4 szoba volt azon a folyosón ahol laktunk, de minden étkezéskor, vagy csak este unalmunkban kiültünk, beszélgetni, ismerkedni…stb. 5 éve voltam legutóbb a második gyerekemmel, akkor mindenki magával volt elfoglalva, most összefogtunk. Valószínű a rossz ellen, amit nap mint nap tapasztaltunk.
Voltak olyan szülésznők akiket imádtunk. Plusz tejeskávét adtak, mosolyogtak, beszélgettek velünk (3 ilyen volt!!), és volt a többség akik belefáradva a munkába, mindenért morogtak, nem figyeltek ránk, és minden kérdés, kérés eszméletlen megterhelő volt számukra…stb. A szobatársamnak és nekem minden 2-3 óránként vérnyomást kellett mérettetni. A kiégett szülésznők minden alkalommal leb…sztak minket, hogy miért nem hozzunk már be magunknak, mert nekik nem csak ennyi a dolguk. Én ezt elhiszem, de ha egyszer megkaptuk a papírt, amit minden vizitkor ellenőriztek, és ha kimaradt időpont volt letoltak, hogy miért nem mentünk… ha meg mentünk, akkor meg jött a minek mentünk…. Szóval voltak gondok. Mielőtt belemegyek a sztoriba el kell mondanom, hogy a fogadott orvosom szabadságon volt. Ez fontos momentuma az egész történetnek.
Eljött az első fájós reggel a harmadik ott töltött napomon. Arra ébredtem, hogy ezek bizony fájások, és erősebbek mint a jósló fájás. Tudom mert már ugye a harmadik gyermekemmel voltam terhes… A vizitkor jeleztem az orvosnak, jeleztem a szülésznőnek, semmi vizsgálat, csak ezek jósló fájások, és ezzel le is van zárva a dolog. Este önkéntes alapon időpontot kértem CTG vizsgálatra NST helyett, hogy végre bizonyítsam, hogy vannak fájásaim, mert nem vettek komolyan. Pedig két előzményi császárom volt, szóval nálam mindent komolyan kellett volna venni, mert a belső hegem akár szét is nyílhatna. Másnap a CTG kimutatta, hogy vannak fájásaim. Felvittem a papírt az osztályunkra, odaadtam a szülésznőnek/nővérnek (sose tudom ők ott micsodák). Rá se nézett, csak elrakta a papírt. Bosszúsan visszamentem a szobába, ahol a szobatársaimmal megbeszéltük az egészet, és kitaláltuk, hogy kikérem a papírt, lefényképezem, és elküldöm a szabin lévő orvosomnak. Visszaslattyogtam, és kértem, hogy legyen kedves visszaadni, mert elküldeném az orvosomnak. Ő most nem ér rá, majd menjek vissza 1 óra múlva. Visszamentem. Ne idegesítsem már őt, kisebb gondja is nagyobb annál, hogy velem foglalkozzon, menjek vissza délben. Visszamentem. Most nem ér rá, menjek vissza 1 óra múlva. Visszamentem. Ekkor nagyon dühös volt rám, de azért bement a kartonomért, kérte, hogy menjek vele, és ideadja. Amikor kettesben voltunk, mondta a magáét, és nekem esett, hogy mit képzelek én, milyen orvosnak akarom elküldeni a leletemet amikor nincs is orvosom.
– de nekem van orvosom!
– nem, nincs, itt van felírva a kartonjára, hogy nincs fogadott orvosa.
– de nekem van. Dr.X.Y. az.
itt elfehéredett, és nyájas hangon így szólt
– jaaaa… akkor elnézést kérek, tessék parancsolni. Másik leletre is szüksége van?
Na onnantól megváltozott a hozzámállása mindenkinek. Kedvesebbek lettek, készségesek. Undorító, hogy ez nem alapból megy, hanem csak ha a főmufti az orvosod.
3,5 nap fájás után azt éreztem, hogy csepeg a magzatvíz. Az esti vizitkor jeleztem a fent említett szülésznőnek, hogy mit vettem észre. Azonnal szólt, hogy akkor pakoljak össze, mert megyünk a szülészetre. Felsétáltunk egy másik kismamával kéz a kézben….
folyt. köv.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: