A férjemmel 2000-ben ismerkedtünk meg. Az első randinkon megbeszéltük, hogy családot szeretnénk, ezért nem tétlenkedtünk. Az első gyermekünk egyből az első alkalommal összejött, és a megismerkedésünkre napra pontosan 9 hónapra született. Nagy volt a boldogságunk, hisz mind a ketten akartuk őt. Gyönyörű kislány lett szerelmünk első gyümölcse. Eltelt jó pár év, pontosan 5, amikor is úgy döntöttünk, hogy meg kellene koronázni a kapcsolatunkat, még egy gyermekkel. 2006. januárban egy hónap alatt 30 kg jött fel rám. Rohantam az orvoshoz, hogy valami nincs rendben velem.
Már lány koromban is rendszertelen volt a menstruációm, ezt is mondtam az orvosnak, de szerinte csak fogamzásgátlót kell szednem és helyre áll bennem minden. Nem így történt. Nagy volt a férjem és köztem a feszültség. Többször megvádolt, hogy én nem is akarok második gyereket, hisz nem teszek meg mindent érte. Orvostól-orvosig jártam, mindenhol értetlenül álltak a problémám felett. Nagyon nehéz időszak volt, aki nem esett ezen át, annak fogalma sincs mennyire megterhelő ez lelkileg! Persze voltak jó indulatú női ismerősök, akik azt bizonygatták, hogy ők bizony egyből teherbe tudnak esni. (cseszd meg az első nekem is egyből összejött) Még jobban a földbe döngöltek ezek a megjegyzések. 2010-ben elindultam a Kaáli felé Miskolcra, nem kellett volna.
Csináltak rengeteg vértesztet (jó sok pénzünk bánta), és kiderült, hogy magas a PROLAKTIN szintem. Ültünk az orvossal szemben amikor ezt közölte velünk. Azt se tudtam mi fán terem a prolaktin. Megkérdeztük, hogy ez vajon mitől lehet, nem tudott rá választ adni. Annyit elmondott, hogy ez a tejelválasztást elősegítő hormon, és mivel ez magas nálam ezért nem tudok teherbe esni, de semmi baj, vegyem be ezt a kis hormon tartalmú gyógyszert ami lenyomja, és már mehetek is az inszeminációra, de előtte megnézik átjárhatók-e a petevezetékek. Megcsinálták, minden rendben, csak a fránya hormon az ok. Hittünk nekik.
Aztán jött az inszemináció. Előtte hasba szúrás (ez egy tű fóbiásnak nem a legjobb!), megnézték, hogy érnek-e a peték, és jöhet a teljesen művi fogamzás. Nem volt kellemes, de próbáltam viccelni. A doki amikor hozzákezdett megkérdeztem tőle, hogy semmi előjáték, csak így durr bele a közepébe? Nevettünk aztán túl lettünk a dolgon. Reményekkel tele haza mentünk, és vártunk. 1 hónap múlva kellett visszamennünk, hogy megnézzék sikerült-e. Addig a pillanatig nem tudtam mennyire akarom a második gyermeket, hisz a sok év alatt tagadásba mentem át. (tudjátok a sok hülye ember sok hülye kérdése…és akartok másodikat?)
Közölték velem, hogy nem estem teherbe. Több mint 500 000 Ft-ot otthagytunk, és semmi eredmény. Összetörtem, sírtam, jól berúgtam. Másnap felhívtam a férjem unokatestvérét aki hasonló cipőben járt mint én, de ő annyival volt előttem, hogy tud angolul, egy gyógyszergyártó cégnél dolgozott, és sok olyan anyagot el tudott olvasni, amit én kis laikus emberke nem. Ő irányított el egy doktornőhöz Dr. Valicskó Viktóriához Debrecenbe. Elmentem hozzá, de előtte megcsináltattam minden még hiányzó de szükséges vizsgálatot. TSH, T3, T4, és Inzulinterheléses vizsgálat. Az első találkozásunkkor elmondta, hogy a leleteim alapján bizony Inzulinrezisztenciám (IR) van, és a pajzsmirigyem sem működik jól. Felírta nekem a Meforált, és az Eutyroxh nevű gyógyszereket. Ez 2010. novemberében volt. Betartottam a szénhidrát diétát, szedtem a gyógyszert, és mentem rendesen Viktóriához. Aztán 10 kg mínusszal a hátam mögött (előtte ha nem ettem is híztam), 2011. februárban a poén kedvéért vettem három tesztet mivel le volt értékelve 100 Ft-ra… 🙂
Csak úgy kíváncsiságból megcsináltam az egyiket. Mikor megláttam az eredményt, nem hittem a szememnek. Annyi kényelmetlen vizsgálat, annyi negatív terhességi teszt után végre ezen a teszten 2 db csík volt. Mivel céges kiküldetésen voltam, hívtam a férjemet. Annyira izgatottak lettünk, és olyan nagy boldogság hullott végre ránk. Gyorsan még beszélgetés közben megcsináltam még egy tesztet, és az is pozitív lett. Alig vártam, hogy haza mehessek, és megöleljem a férjemet!
Nagyon vigyáztam magamra, betartottam mindent amit a doktornő mondott, és így 2011. októberében megszületett a második kislányom.
Most eltelt 4 év, és szerettem volna egy kicsit jobb formában lenni, ezért megint felvettem a doktornővel a kapcsolatot, hogy tegyünk engem rendben. És el is jutottunk az új történethez…
Folyt. köv….
pusz: Menzi